Az a síró nő legendája az egyik legtöbb híres mexikói legendák , aki világszerte járt, a karakteréről szól nő , amelynek eredete abból az időből származik Mexikó létrehozták, a spanyolok érkezésével együtt.
Azt mondják, hogy volt egy bennszülött nő, akinek viszonya volt egy spanyol úriemberrel; a kapcsolat beteljesedett, és három gyönyörű gyermek született, akikről az anya odaadóan gondoskodott, és imádatává változtatta őket.
A napok továbbra is futottak, hazugságok és árnyékok között, rejtve maradva mások elől, hogy élvezzék köteléküket, a nő látta, hogy családja megalakult, gyermekei szükségletei a főállású apa iránt kezdték kérni, hogy formalizálják a kapcsolatot, az úriember, minden alkalommal kitért előle, talán attól tartva, hogy mit fognak mondani, mivel a társadalom legmagasabb szintű tagja volt, sokat gondolkodott mások véleményén és azon a kapcsolaton, bennszülött túlságosan befolyásolhatja állapotát.
A nő ragaszkodása és az úr tagadása után egy idő múlva a férfi otthagyta őt, hogy feleségül vegyen egy magas rangú spanyol hölgyet. Amikor az őslakos asszony rájött, az árulástól és a megtévesztéstől teljesen kétségbeesetten, elvitte három gyermekét, elvitte őket a folyó partjára, szorosan átölelve őket a mély szeretettel, amit irántuk vallott, addig belevetette őket, amíg megfulladtak. Később befejezni saját életét azzal, hogy nem tudja elviselni az elkövetett cselekmények bűntudatát.
Ettől a naptól kezdve a nő fájdalommal teli siránkozása hallatszik a folyóban, ahol ez történt. Vannak, akik azt mondják, látták, amint kétségbeesetten vándorol, miközben a fájdalom és a siránkozás mély kiáltásával gyerekeiért kiált.
A bűntudat nem hagyja nyugodni, siránkozása a főtér közelében hallatszik, akik az ablakon keresztül néznek, egy teljesen fehérbe öltözött, vékony ruhás asszonyt látnak, aki a gyermekeit hívja, és eltűnik a Texcoco -tóban.
La Llorona igaz története
Latin -Amerika sok részén a la llorona legendájának története . A hagyomány azonban azt mondja, hogy az a nemzet, amely összegyűjtötte a igazi krónika hogy mi történt azzal a híres nővel, az nem volt több és nem kevesebb, mint Mexikó .
Ebben az elbeszélésben rámutatnak arra, hogy egy hölgy volt, aki a városok utcáin járt a magas órákban este , egyetlen cél elérése; elhelyezve őket fiai hiányzó.
Ennek a karakternek néhány velejárója például: a hosszú fehér ruha vagy vastag sugárfekete haját.
Másrészt vannak a la llorona változatai amelyben néhány spanyol előtti történész rámutat arra, hogy ez a sorozat mítoszok esetén kísértetek amelyek az élők megijesztésére szolgálnak, jóval a hadsereg érkezése előtt keletkeztek spanyol .
Mi a La Llorona igaz története?
Visszatérve az előző bekezdésben leírtakra, megemlítettük ezt az aztékok már La Lloronáról beszéltek, mint fő istenségeik metaforikus ábrázolásáról . Így egyes szakaszokban úgy emlegetik Cihuacóatl vagy Coatlicue .
Az emberek, akik benne éltek Texcoco század elején többször elmondta, hogy Cihuacóatl lelke megjelent a járdákon. Hamarosan az akkori sámánok, akik egyébként tudtak a csillagászatról, azt állították, hogy ez a fajta kísértetek , figyelembe kellett venni azokat a katasztrofális események részeként, amelyeket az aztékok szenvedni készültek.
Mindezek az értelmezések nem hagyták el a nagyot Moctezuma elalszik, mert benne tudta, hogy hamarosan nagysága a mexikói emberek az ibériai megszállókra esne.
Más papok azonban ennek ellenkezőjére gondoltak titokzatos, fehérbe öltözött nő , mert azt állították, hogy Cihuacóatl kijött a vizek , nem az aztékok figyelmeztetésére, hogy elvesztek, hanem a csatára való felkészülésre.
Később, a hódítás befejezésének pillanatában a spanyol papság továbbra is hallgatta azokat a legendákat, amelyekben rámutattak, hogy egy nő céltalanul kóborol éjszaka.
Az ilyen típusú horror történetek fő népszerűsítői között nem szabad elmulasztani rámutatni Fray Bernardino de Sahagún , hiszen ő volt a felelős az elemek befogadásáért azték mitológia abban a történetben úgy, hogy minden Spanyolország mellett szólt.
Például azt mondják, hogy ez az ember azt mondta az őslakosoknak, hogy hamarosan távoli országokból érkeznek emberek, akik fokozatosan véget vetnek a Tenochtitlan városa , valamint uralkodóikkal.
Logikusan, az evangélizátorok tudták, hogy a hadsereg parancsol Hernan Cortes ez lenne az alapvető darab, amely beteljesítené a terület meghódítását.
És nemcsak, hogy több csatát vívtak meg, hanem az európaiak az új kontinensre is olyan járványok és betegségek sorozatát hozták, amelyek teljesen ismeretlenek ezen a területen, és amelyek ezreket okoztak személyek orvosság nélkül meghalni.
Végül, a la llorona igaz története , horror történetként kezdődött, amelynek elsődleges célja az volt, hogy biztosítsa, hogy a politeisták azonnal térjenek át a katolicizmusra.
Manapság a város lakossága úgy véli, hogy amikor éjjel 12:00 órát üt, egy nő teljesen fehérbe öltözöttnek tűnik. arc rendkívül vékony fátyol borítja.
A tanúk egy része ezt állítani meri ő változatlanul elhagyja a nyugatot és észak felé veszi az irányt utcák a városból. Egyesek azt mondják, hogy jár, míg egy másik szektor azt állítja, hogy lebeg.
Egy dologban azonban mindenki egyetért, a sorozatban sajnálja félelmetes áradt szájából. A legismertebb mondat mind közül az, amely így hangzik: Ó, gyermekeim!
La Llorona története
Már az első részben elmondtuk, hogyan la llorona igaz története . Ennek ellenére vannak más történetek ezzel kapcsolatos mítosz , amelyet meg kell említeni, hogy az ezt a rejtélyes karaktert alkotó rétegek mindegyike hűen megérthető legyen.
Azt mondják, hogy a tizenhetedik század eleje körül a gyönyörű nő őshonos vonásokkal , beleszeretett egy jóképű és lendületes spanyol úrba. A férfit is magával ragadta a hölgy szépsége, és gyorsan megkérte, hogy legyen a felesége.
A házasságkötés után a lány hosszú ideig otthon maradt, szinte teljesen egyedül, mivel férje diplomata volt, és egyedül kellett részt vennie a találkozóikon.
Abban az időben azonban, amikor nem kellett részt vennie semmilyen ünnepségen, a téma szívesen töltötte a délutánokat a feleségével.
Az évek eltelt, és egy évtized után a párnak már volt három gyönyörű gyermek . Bár a család nagyon boldog volt, egy dolog zavarta azt a nőt, és az volt a tény, hogy a sógornői soha nem fogadták be, mert nem tartozott ugyanabba a társadalmi osztályba, mint a férje.
Emlékezzünk arra, hogy az akkori spanyol Novo társadalomban létezett egy kasztrendszer, amelyben rossz szemmel nézték, hogy két különböző fajhoz tartozó ember családi uniót hoz létre.
Emiatt lelke fokozatosan megtelt féltékenységgel. A kapcsolat azonban végül azzal ártott, hogy az egyik szomszédja azt mondta neki, hogy férje azt tervezi, hogy elhagyja őt és gyermekeiket, hogy feleségül vegyen egy magas rangú nőt.
A gyűlölettől és a bosszútól elvakult, gondolkodás nélkül, kivette három gyermekét az ágyból, és elhagyva házát, a folyópartra futott . Amikor odaért, a legkisebb csecsemőt a karjába vette, és addig merítette a vízbe, amíg a kis test meg nem mozdult.
Később ugyanezt tette a másik két gyermekével. Közvetlenül azután, hogy megfullasztotta őket, elméje visszanyerte elveszett világosságát, és tehetetlenül megértette az elkövetett cselekedetek következményeit.
Szó szerint üvöltött, mint az őrült, és ő síró Nem szűnt ki a szeméből. Felállt, és azonnal keresni kezdte gyermekeit, mintha eltévedtek volna, és nem haltak meg, mint a valóságban.
Egy másik a változatai ennek a legendának a la llorona , rámutat arra, hogy ez a hölgy öngyilkosságot követett el, miután a folyóba ugrálva megfulladta kicsinyeit. Napokkal később egy halász fedezte fel a holttestet, aki gyorsan keresni kezdte az elhunyt hozzátartozóit.
Mivel nem talált senkit, a férfi úgy döntött, hogy keresztény temetést ad neki. Ennek ellenére, La Llorona lelke a harmadik napon elhagyta a rusztikus sírt és onnantól kezdve a falu Elkezdett hallgat az erőseket Sikolyok annak a nőnek, aki soha nem talál örök nyugalmat.
Itt van még az A la llorona története gyerekeknek , csak azt, hogy ebben az egyben több olyan helyzet fordul elő, amelyek a eredeti legenda és csak a történet a tényre összpontosít a szellem egy nő sziluettjével, aki elkötelezett amellett, hogy elriasztja a kötelességeiket nem teljesítő kicsiket, vagy egyszerűen nem engedelmeskedik a szüleiknek. Olyasmi, mint a zsákos ember mítosza.
Folytatva a síró nő történeteit, megvan hallgatott az egyik azt mondja, hogy ez a nagyon híres kísértet úgy tűnik férfi akik későn fent maradnak vagy megcsalják a feleségüket.
Először egy gyönyörű nőnek tűnik, aki nedvesíti szép haját Víz folyó. Azonban abban a pillanatban, amikor megérzi, hogy áldozata a közelben van, gyorsan megfordul, és elárul egy rémisztő arcot, amelyben gyakorlatilag nincs több hús, csak egyszerűen csontok és lógó bőr.
Mintha ez nem lenne elég, a lény nem áll meg gyászol keserűen, amíg az alany rémülten távozik otthona irányába.
Legend of La Llorona Corta (igaz történet)
Az a rövid síró nő története világosan jelzi, hogy a paranormális szakemberek ezt a lélek fájdalmában, hogy üresedés a városok sötét utcáin keresztül, sírva azon körülmények miatt, amelyek történtek vele a múltban.
Természetesen egy másik tényező, ami a la llorona története nem veszítette el egy csöpp hitelességét sem, hogy az emberek továbbra is megijednek ettől a karaktertől, akárcsak az első napokban, amikor a legenda .
A történelem egy pontján a ma Mexikóváros néven ismert Új -Spanyolország lakói rettegésben éltek, mert kijárási tilalom volt érvényben.
Ez azt jelentette, hogy az éjszaka egy bizonyos órájában megszólaltak a székesegyházi harangok, amelyek bejelentették, hogy senki sem hagyhatja el házát, mivel bárki, akit elkapnak az utcákon, azonnal a laktanyába viszik, ahol a halált kiszabják.
A házak belsejében lévő gyertyák azonban változatlanul szinte egyszerre égtek, azaz éjfélkor azokon a napokon, amikor telihold volt.
Az emberek sikoltozva ugrottak ki ágyukból, mivel azt állították, hogy hallották egy nő zokogását és nyögését. Az első dolog, amit a ház emberei tettek, az volt, hogy elhagyták a szobájukat, és ellenőrizték, hogy az ajtók és ablakok megfelelően zárva vannak -e, mivel előfordulhat, hogy koldus lépett be a házba élelmet keresni.
Amikor azonban nem találtak semmit, visszatértek a szobájukba, hogy megpróbáljanak aludni, bár néha gyakorlatilag lehetetlen volt újra elaludni. Ahogy teltek a napok, a sírás egyre hangosabb lett.
Ezért a hely legbátrabbja úgy döntött, hogy kimegy, hogy megnézze, honnan származnak ezek a hangok. Érdemes megemlíteni, hogy ezeknek az egyéneknek csak a Hold által biztosított fény volt a megvilágításuk.
Az egyik személy, aki kiment felfedezni, megfigyelhette, hogy a távolban egy teljesen fehérbe öltözött nőnek tűnik. Legyen óvatos, ne úgy, ahogy a menyasszonyok öltözködnek az esküvőjük napján, hanem hogy egyfajta köntöst viselt.
Ezenkívül egy hosszú és vastag fátyol teljesen eltakarta az arcát. A járása egyenletes volt, de nagyon lassú. Valami felkeltette az emberek figyelmét, akik közelről láthatták őt, hogy ez a nő minden este más utat követett.
Vagyis mindig ugyanabból indult ki (ami ma a főváros Zócalo -ja), de néhány perc múlva a város különböző utcáit választotta zarándokútjának folytatásához.
Később tovább sétált a sikátorokon, míg el nem ért egy folyóhoz vagy tóhoz vezető úthoz. Ezt követően letérdelt előtte, és kétségbeesetten kiabálni kezdett: Ó, gyermekeim!
Hosszú évek után megtudták, hogy talán annak a hölgynek a lelke valamikor egy felsőbb osztályú nőé volt, aki akaratlanul is megfulladt gyermekeivel, miközben a tóban fürdette őket.
Ez szívszorító legenda nyilvánvalóan valós eseményeken alapul , lássuk a fájdalom szenvedett egy anya, aki elveszítette gyermekeit. Ezután bemutatjuk a la llorona igaz története videón .
A síró nő San Pablo de Monte -ból
San Pablo del Monte egy kisváros Tlaxcala városában, ahol az emberek csendes életet élnek, tele van kézművesekkel és olyan emberekkel, akiknek még mindig van egy kis családi kertje. Festői házakkal, gyönyörű zöld tájakkal körülvéve. Emelje ki plébániáinak és más gyönyörű épületeinek építészetét.
De nem minden szép azon a helyen, a lakók éjszaka félelmet éreznek, olyan mértékben, hogy nem maradnak otthonukon kívül este 22:30 után, ezt a kötelezettséget igyekeznek teljesíteni, sőt bizonyos időpontokban arra kényszerítik magukat. meglátogatják a régiót. Mindez annak a ténynek köszönhető, hogy otthonukba zárják magukat, amikor a sötétség jelen van Asszony.
A hölgy más néven is ismert La Llorona arra a panaszos fájdalmas kiáltásra, amely a beleiből fakad, mintha olyan intenzív fájdalmat okoztak volna neki, hogy már nem tudja bevinni őket. Megjelenik a kukoricatáblák között, gyengéden suhan, bejelentve jelenlétét, messziről, hagyja magát látni és hallani, hogy sörtézze a környező emberek bőrét.
A helyiek ezt mondják a szellem A város legszebb nőjének tartozik. A gyarmati időkben feleségül vett egy nagyon féltékeny férfit, akit buzgón szeretett. A történetek szerint egy alkalommal a feldühödött és féltékeny férfi majdnem két évre bezárta a nőt a házába, hogy ne legyen hűtlen hozzá, ennyi idő alatt senki sem láthatta, míg végül kidobta tetőtől talpig a patkányok megharapták szép arcát, és mély nyomokat hagytak a bőrén. Azzal mert kiérni a bezártságából hallod a gyerekeid sikítását , a férfi elpusztította az arcukat, mert a kicsik szépsége gyönyörű feleségére emlékeztette.
Hogy megmentse őket, a bántalmazott nőnek át kellett mennie az ádáz kutyacsomagon, amely végül darabokra tépte a gazdája parancsára, de nem mielőtt elrabolta volna a gyerekeket, és kevés erejével elfogyott volna éjfél szélén, gyermekeik élettelen testét hordozva .
Azt mondják, azóta október második szombatján kimegy bosszút állni.
Chocacíhuatl: La Llorona
Mielőtt a spanyolok megérkeztek a mai Mexikó területére, az emberek, akik a Texcoco -tó környékén laktak, azon kívül, hogy féltek az Éj szélének istenétől, Yoalli Ehécatl Éjszaka hallhatta egy asszony siralmát, aki örökké vándorol és siránkozik fia halála és saját életének elvesztése miatt. Hívták őt Chocacíhuatl (Nahuatlból csoki , sír, és cihuat , nő), és ő volt az első anya, aki meghalt a szülés során.
Ott lebegett a levegőben húsos koponyák és elváltak testüktől (Chocacíhuatl és fia), és minden utast levadásztak, akit az éjszaka sötétsége csapdába ejtett. Ha valaki halandó látta ezeket a dolgokat, biztos lehetett benne, hogy számára ez a szerencsétlenség vagy a halál biztos előjele.
Ez az entitás volt az egyik legféltettebb a Nahua világban a spanyolok érkezése előtt.
Az Aubin -kódex szerint Cihuacóatl egy volt a kettő közül istenségek akik elkísérték a Mexikót zarándokútjuk során, hogy megkeresjék Aztlánt, és a spanyolok előtti legenda szerint nem sokkal a spanyolok érkezése előtt léptek ki a csatornákból, hogy figyelmeztessék népüket Mexikó-Tenochtitlán bukásáról, akik a tavak és templomok között kóborolnak. az anahuac, áramló fehér ruhába öltözött, és lecsavarta a fekete és hosszú hajat, és ezzel a mondattal sajnálta gyermekei sorsát - Aaaaaaaay gyermekeim ... Aaaaaaay aaaaaaay! ... Hová mész ... hová vihetlek, hogy ilyen katasztrofális sorsra menekülj ... gyermekeim, mindjárt elveszítitek magatokat ... - .
A mexikói hódítás után, a gyarmati korszakban a telepesek jelentették a megjelenését vándorló szellem egy fehér ruhába öltözött nőről, aki Mexikóváros utcáin sétált, szomorúan sikoltozva, áthaladva a Plaza Mayoron (Huitzilopochtli, a legnagyobb azték isten és Cihuacóatl fia elpusztult templomának egykori székhelye), ahol kelet felé nézett, majd folytatódott a Texcoco -tóig, ahol eltűnt az árnyékban.
La Llorona történetei és legendái sokaknak elmondják, de kétségkívül mindegyikük eredete ebből a spanyol előtti mítoszból származik, amelyben a különböző változatokat inspiráló tények vannak túlsúlyban, a gyermekeikért összetéveszthetetlen siratás, és fehér ruhája fekete hajjal körülvéve.
A rövid síró legendája
Ez a rövid síró nő legendája A Doñáról Mercedes Santamaría földtulajdonos volt, aki a 18. században még úgynevezett Új -Spanyolországban élt. Férje, aki folyamatosan utazott Európába, hogy ruhát, állatokat és élelmiszert hozzon, ami még nem volt elérhető az amerikai kontinensen, több mint négy hónapja távozott, és a nő nem hallott felőle.
Barátai nem sokáig töltötték a fejét katasztrofális ötletekkel férje sorsáról, főleg azért, mert azt akarták, hogy az a hölgy visszatérjen az Ibériai -félszigetre, és így megtartsa földjeiket.
De amikor elhatározta, hogy hazájába távozik, találkozott egy Indalecio nevű fiatalemberrel, aki azonnal meghódította. A pár titokban gőzölgő romantikába kezdett, és egy éven belül Dona Mercedes elsőszülöttjének születésére készült.
A szülésznő megérkezett a farmra, és néhány óra múlva az ingatlan megtelt az újszülött kiáltásával. A boldogság azonban nagyon rövid volt, mivel hajnali három körül a bejárati ajtón zajló hangos kopogások és hangok ráébresztették a nőt.
- Nyisd ki a Mercedest! Agustín vagyok, mondd meg a szolgáknak, hogy engedjenek el.
Az történt, hogy férje több mint két évvel a távozása után tért vissza. Az asszony odaszaladt a gyermek kiságyához, kivitte onnan, és a karjában futott vele a hátsó ajtó felé.
Gyorsan sétált, amíg el nem ért egy folyóhoz, amely az ingatlan közelében volt. Fogta a kisfiút, és fejét a vízbe mártotta, amíg elállt a lélegzete. Azonnal, amikor megérezte utóda jeges bőrét, sikítani kezdett, mint egy őrült asszony, Ay fiam.
A Mercedesről soha többé nem hallottak. Azonban azok, akik abban a városban élnek, biztosítják, hogy kiáltásukat továbbra is meghallják. Ha ez tetszett la llorona rövid legendája kérjük, ossza meg barátaival.
Mint látható, léteznek a la llorona legendák különböző változatai , még néhány országban is saját legendája a síró asszonyról Reméljük, tetszeni fognak.
Tartalom