A prófétai emberek jellemzői
Egyébként mi az a próféta?
A próféta az, aki Isten nevében beszél az emberekkel. Egy próféta ismertette Isten akaratát, visszahívta az embereket Istenhez, és figyelmeztette az embereket Isten ítéletére a rossz dolgok miatt. Isten gyakran használta a prófétákat a jövőben bekövetkező események bejelentésére is. Például az Ószövetségben sok próféta prédikál a Messiás eljöveteléről.
Egy száj Istennek
A próféták egyrészt rendkívüli emberek voltak. Nem gondolataikat és elképzeléseiket fejezték ki, hanem egy bizonyos Istentől származó üzenetet az adott időre. Egyfajta szájuk volt Istennek, hogy Isten a prófétán keresztül szólhasson az emberekhez. Másrészt a próféták is nagyon hétköznapi emberek voltak, nagyon különböző háttérrel.
Például Amos tiszta juhtenyésztő volt, míg Isaiah magas rangú családból származott. De bármennyire is különbözőek voltak a próféták, egy dolog vonatkozott rájuk: Isten az, aki kiválasztja őket, hogy rajtuk keresztül beszéljenek az emberekkel.
Miről beszéltek a próféták?
A prófétákat Isten arra használta, hogy tudassa az emberekkel, hogy nem elégedett az életmódjukkal. Gyakran olvashatjuk a Bibliában, hogy Izrael népe engedetlen Istennek, és akkor egy próféta feladata volt ráébreszteni az embereket, hogy rossz úton járnak.
Például sok próféta megmutatta, hogy Isten megbünteti az embereket, ha nem térnek vissza Isten életmódjához. Isten prófétákat is használ, hogy bátorítsa az embereket a nehéz időkben. Ha csak az emberek bíznak Istenben, minden rendben lesz.
Nem könnyű feladat
Bizonyára sok prófétának nem volt könnyű dolga. Isten nevében beszéltek, de Isten üzenetét nem fogadták pontosan hálásan. Ennek gyakran következményei is voltak a hírvivőre. Így Jeremiást bezárják egy ketrecbe, és kinevetik. Az emberek nem tudták értékelni és elfogadni az üzenetet. Isten azt mondja Ezékielnek, hogy beszélnie kell az emberekkel, de Isten azonnal világossá teszi számára, hogy a nép nem hallgat rá.
Ugyanaz Ezékiel kapja a feladatot, hogy szimbolikus cselekedetekkel megmutassa, mennyire elégedetlen Isten az emberekkel. Egyfajta utcai színház. 390 napig bal oldalán fekve, 40 napon keresztül a jobb oldalán fekve tehéntrágyán kell sütnie az ételt.
A bibliai próféták rövid története
Elsősorban a prófétákat látjuk csoportokban teljesíteni . Ruházatuk jellemzi őket (szőrös köpeny és bőröv, mint 2Kir. 128; vö. Mát. 3: 4), alamizsnából élnek és körbeutaznak. Előadásuk magában foglalja a zenét és a táncot, eksztázist keltve, amelyben a próféta érzékeli az Istennel való kapcsolatot. Saul akkor is előfordul, amikor prófétákkal találkozik (1Sám 10, 5-7).
Amikor azonban a bibliai prófécia egy prófétacsoportból kifejlődik egyéni személy , az extatikus leírások elbuknak. A próféta egyszerűen arról számol be, hogy az Úr Isten beszélt hozzá. Ennek a beszédnek a módja teljesen alá van rendelve annak, amit Isten mondott. Ezek a magányosok, akik már nem csoportprófétáknak értik magukat (lásd például Ámós próféta tagadó válaszát az Am. 7,14 -ben), klasszikus próféciát alkotnak, amely magában foglalja a szentírás mert megtették a próféciák megírásának lépését.
Ez az írás elsősorban tiltakozás a próféták hallgatóinak elutasító magatartása ellen, hogy elfogadják azt az üzenetet, amelyet ezek Isten nevében hoztak (lásd például Ézsaiás előadását Ézs 8,16-17). Ily módon a prófétai szavak is megmaradtak a következő nemzedék számára. Ez természetesen további irodalmi gyarapodáshoz vezetett, amit ma prófétaként ismerünk. Ebből a klasszikus próféciából Mózes visszatekint, a babiloni száműzetés után, amelyet prófétának és valójában a legnagyobb prófétának tartanak, mint az 5Móz 34.10.
Valójában Izrael egész történetét a próféták egymást követő sorozataként értelmezik: Isten közvetlen kinyilatkoztatásától kezdve a Sínai-hegyen, mindig voltak közvetítők, próféták, akik közül Mózes volt az első (így: 5Móz 18,13-) 18). (van Wieringen, 75-76. o.)
A klasszikus prófécia Izraelben csak a 8. századtól fejlődik ki teljesen. Mindenesetre a prófétákról van szó, akiknek a próféciái és üzenetei elhangzottak. „Szentírás -prófétáknak” nevezik őket. A 8. században Amosz és Hóseás fordul elő Észak -Izraelben: Ámosz a társadalmi visszaélések heves kritikájával; Hóseás szenvedélyes felszólításával, hogy hűséges legyen az Úr eredeti találkozásához a sivatag idejében. Júda déli királyságában Ézsaiás nem sokkal később megjelenik. Micha -val együtt értelmezését adja a háborúról, amelyet Szíria és Izrael királya jelenleg Jeruzsálem ellen vív.
Ésaiás beavatkozik a politikába, mint elődei Illés és Elizeus. Arra szólítja Akázt, majd Ezékiást, hogy ne bízzon Asszíriában és Egyiptomban, hanem csak az Úrban. 721 -ben az Északi Királyság elesik, és Jeruzsálemet ostromolják. Micah próféciái éles vádak minden korrupcióval és visszaéléssel. Nyelve még durvább, mint Amosé. Számára is az egyetlen garancia Izrael jövőjére az Úrhoz való hűség. Különben minden pusztulással végződik. Még a templomot sem kímélik.
Jeruzsálem valóban a 7. század katasztrófája előtt áll. Zefániás, Nahum és Habakkuk próféciái irányítják ezt a folyamatot. De különösen Jeremiásé, akik a 6. század első feléig fordulnak elő Júda utolsó királyai között. Újra és újra hallható a figyelmeztetés, hogy a válságra csak egy válasz létezik: hűséges az Úrhoz. 587 -ben megtörténik az elkerülhetetlen: Jeruzsálem és templomának megsemmisítése, valamint a lakosság nagy részének Bábelbe deportálása.
A babiloni száműzetés, akárcsak a kivonulás és a szövetség megkötése, kulcsfontosságú pillanat Izrael történetében. Sokkal több, mint egyszeri történelmi esemény, élő, hordozó emlékké válik. Tragikus, de nem meddő módon Izrael új módon ismeri meg Urát és önmagát. Az Úr nem kötődik templomhoz, városhoz, országhoz vagy emberekhez. Izrael a maga részéről megtanul hinni anélkül, hogy kiváltságokat követelne. A babiloni patakok mellett, külföldön feltöltődik, és megtanul egyedül Istenben bízni.
Miután a pusztítás és a deportálás katasztrófája tény, sok próféta hangneme megváltozik. Ezékiel, aki Jeremiás kortársa, és a száműzöttek között prédikál, most különösen biztatni és bizalomra hív majd. Segít nekik megbirkózni a föld és különösen a templom elvesztésével. Szintén ismeretlen próféta, az úgynevezett deutero-Isaiah hirdeti vigasztaló üzenetét ebben az időszakban: Cyrus perzsa király első sikere a megbékélő valláspolitikával a közelgő felszabadulás és Jeruzsálembe való visszatérés jele.
A száműzetés végétől a próféták pontos időrend nélkül követik egymást. Haggai és Zakariás kísérik a templom helyreállítására tett első kísérleteket. Egy ismeretlen harmadik próféta Ézsaiás iskolájából, a trito-Ézsaiás beszél a hazatért száműzöttekhez Jeruzsálemben. Aztán jöjjön Malakiás, Obádia, Joel.
A bibliai prófécia vége a 3. századból indul. Izrael most nincs hivatalos tanúja Isten szavának. Fokozatosan várják az emberek a próféták visszatérését vagy a próféta eljövetelét (vö. Dt 18,13-18). Ez az elvárás az Újszövetségben is jelen van. Jézust ismerik el ennek a prófétának, akinek el kellett jönnie. A korai egyház egyébként a próféciák újjáéledését látta. Bár mindannyian a szellemet Joel próféciájának beteljesedéseként fogadják (vö. ApCsel 2,17-21), egyeseket kifejezetten prófétáknak neveznek.
Ők a keresztény gyülekezetre vonatkozó Isten szavának tolmácsolói. A prófécia hivatalos formájában eltűnhetett, szerencsére az Egyház mindenkor ismert embereket, akik a bibliai prófétákkal összhangban meglepően frissítették Isten ajánlatát és az arra való reagálás képességét. (CCV 63-66. O.)
Tartalom