A Biblia Újszövetségében rendszeresen beszélnek a szamaritánusokról. Például a Lukács által írt példázat a jó szamaritánusról. Jól ismert Jézus története a szamaritánus asszonnyal a víz forrásánál Jánostól.
A szamaritánusok és a zsidók Jézus korából nem jöttek ki jól. A szamaritánusok története a száműzetés után az Izraeli Északi Birodalom újratelepítéséig nyúlik vissza.
Az evangélista, Lukács különösen gyakran emlegeti a szamaritánusokat, mind evangéliumában, mind az ApCsel. Jézus pozitívan beszél a szamaritánusokról.
Szamaritánusok
A Bibliában és különösen az Újszövetségben különböző embercsoportok találkoznak, például a farizeusok és a szadduceusok, de a szamaritánusok is. Kik azok a szamaritánusok? Különféle válaszok lehetségesek erre a kérdésre. A három leggyakoribb; a szamaritánusokat egy bizonyos terület lakóiként, etnikai csoportként és vallási csoportként (Meier, 2000).
A szamaritánusok egy bizonyos terület lakói
Meg lehet határozni a szamaritánusokat földrajzilag. A szamaritánusok tehát azok a népek, akik egy bizonyos területen élnek, nevezetesen Samariában. Jézus idejében ez volt a terület Júdeától északra és Galileától délre. A Jordán folyó nyugati oldalán helyezkedett el.
A terület fővárosát korábban Szamáriának hívták. Nagy Heródes király a Krisztus előtti első században újjáépítette ezt a várost. 30 -ban a város a Sebaste nevet kapta, hogy tiszteletben tartsa Augustus római császárt. A Sebaste név a latin August görög alakja.
A szamaritánusok mint etnikai csoport
Láthatjuk a szamaritánusokat népcsoportként is. A szamaritánusok ezután Izrael északi királyságának lakóitól származnak. Ie 722 -ben e terület lakosságának egy részét a száműzetésben élő asszírok deportálták. Más telepeseket az asszírok Samaria környékére küldtek. Az észak -izraeli maradék izraeliták keveredtek ezekkel az újonnan érkezettekkel. Ekkor a szamaritánusok kiemelkedtek ebből.
Jézus korában Samaria környékét különböző etnikai csoportok lakják. A területen zsidók, asszírok, babiloniak és a görög hódítók leszármazottai is élnek Nagy Sándor korából (ie 356 - 323).
A szamaritánusok mint vallási csoport
A szamaritánusokat vallási szempontból is meg lehet határozni. A szamaritánusok akkor azok az emberek, akik imádják Istent, Jahvet (YHWH). A szamaritánusok vallásukban különböznek azoktól a zsidóktól, akik Jahve -t is imádják. A szamaritánusok számára a Gerizim -hegy az Isten tiszteletének és áldozatának helye. A zsidók számára ez a jeruzsálemi templomhegy, a Sion -hegy.
A szamaritánusok azt feltételezik, hogy a lévitai papság valódi vonalát követik. A szamaritánusok és a zsidók számára az első öt bibliai könyv, amelyet Mózesnek tulajdonítanak, mérvadó. A zsidók a prófétákat és a szentírásokat is elismerik. Utóbbi kettőt a szamaritánusok elutasítják. Az Újszövetségben az író gyakran hivatkozik a szamaritánusokra vallási csoportként.
Szamaritánusok a Bibliában
Samaria városa megtalálható az Ó- és az Újszövetségben is. Az Újszövetségben a szamaritánusokról vallási egység értelmében beszélnek. Az Ószövetségben csak néhány jel utal a szamaritánusok eredetére.
Szamaritánusok az Ószövetségben
A hagyományos szamaritánus teológia szerint a szamaritánus és a zsidó vallás közötti elválás akkor történt, amikor Eli, a pap a Gerizim -hegyről Sikem közelébe, Silóba költöztette a szentélyt áldozatra. Éli főpap volt a bírák idejében (1 Sámuel 1: 9-4: 18).
A szamaritánusok azt állítják, hogy Eli akkor olyan istentiszteleti és papsági helyet létesített, amelyet Isten nem akart. A szamaritánusok azt feltételezik, hogy valóban a valódi helyen, nevezetesen a Gerizim -hegyen szolgálják Istent, és valódi papságot viselnek (Meier, 2000).
A 2. Királyok 14. fejezetében a 24. versből le van írva, hogy Samariát újból benépesítik azok az emberek, akik eredetileg nem tartoznak a zsidó lakossághoz. Ez Bábel, Kuta, Awwa, Hamat és Sepharvaim embereiről szól. Miután a lakosságot vad oroszlán támadások sújtották, az asszír kormány izraeli papot küldött Szamáriába, hogy állítsa vissza Isten imádatát.
Droeve (1973) azonban lehetetlennek tartja, hogy egy pap helyreállítsa az istentiszteletet Szamáriában. A zsidó vallás rituális és tisztasági követelményei valójában lehetetlenné teszik, hogy egy ember helyesen hajtsa végre.
Asszíria királya embereket küldött Babilonból, Kutából, Awwából, Hamatból és Sepharvaimból Samaria városaiba, ahol lakóhelyet rendelt nekik az izraeliták helyett. Ezek az emberek birtokba vették Samariát, és oda mentek lakni. Amikor először laktak ott, nem imádták az Urat. Ezért engedte rájuk az Úr az oroszlánokat, akik szétszaggattak néhányat közülük.
Ezt mondták Asszíria királyának: Azok a népek, amelyeket Samariába hoztál, hogy ott lakj, az ottani városokban, nincsenek tisztában az ország Istenének szabályaival. Most oroszlánokat eresztett rájuk, mert a nép nem ismeri az adott ország Istenének szabályait, és néhányukat már megölték.
Akkor Asszíria királya megparancsolta: Küldje vissza az egyik papot, aki elvitt titeket abba az országba, ahonnan származik. El kell mennie és ott kell laknia, és meg kell tanítania az embereknek az adott föld Istenének szabályait. Az egyik deportált pap tehát visszatért Samariába, és Béthelben telepedett le, ahol megtanította a népet, hogyan kell imádni az Urat.
Mindazonáltal ezek a nemzetek továbbra is saját istenszobrokat készítettek, amelyeket új otthonukban helyeztek el azokban a templomokban, amelyeket a szamaritánusok az áldozati magasságra építettek. (2Királyok 14: 24-29)
Szamaritánusok az Újszövetségben
A négy evangélista közül Marcus egyáltalán nem ír a szamaritánusokról. Máté evangéliumában a szamaritánusok egyszer szerepelnek a tizenkét tanítvány adásában.
Ez a tizenkettő elküldte Jézust, és ő a következő utasításokat adta nekik: Ne menjen a pogányokhoz vezető úton, és ne látogasson el egy szamaritánus városba. Inkább keresd Izrael népének elveszett juhait. (Máté 10: 5-6)
Ez a Jézus -kijelentés illeszkedik ahhoz a képhez, amelyet Máté Jézusról ad. Feltámadása és dicsőítése érdekében Jézus csak a zsidó népre összpontosít. Csak akkor jönnek képbe a többi nemzetek, például a Máté 26: 19 -ből származó missziós parancs.
János evangéliumában Jézus a kútnál beszél egy szamaritánus asszonnyal (János 4: 4-42). Ebben a beszélgetésben ennek a szamaritánus asszonynak a vallási háttere kerül kiemelésre. Rámutat Jézusra, hogy a szamaritánusok imádják Istent a Gerizim -hegyen. Jézus nyíltan kinyilatkoztatja magát Messiásként. Ennek a találkozásnak az eredménye, hogy ez a nő és városának sok lakója is hinni kezd Jézusban.
A szamaritánusok és a zsidók viszonya rossz volt. A zsidók nem járnak szamaritánusokkal (János 4: 9). A szamaritánusokat tisztátalannak tartották. Még a szamaritánusok nyála is tisztátalan a Misnára vonatkozó zsidó megjegyzés szerint: A szamaritánus olyan, mint egy férfi, aki kapcsolatba lép egy menstruáló nővel (vö. Leviticus 20:18) (Bouwman, 1985).
Szamaritánusok Lukács evangéliumában és az ApCsel
Lukács, az evangélium és az Apostolok Cselekedeteiben a szamaritánusok a leggyakoribbak. Például az irgalmas szamaritánus (Lk 10,25-37) és a tíz leprás története, amelyek közül csak a szamaritánus tér vissza hálásan Jézushoz (Lk 17,11-19). Példázatábana jó szamaritánus,a leszálló sorozat eredetileg pap-lévita laikus volt.
Az a tény, hogy Jézus az evangéliumban pap-levita-szamaritánusról beszél, és hogy pontosan a szamaritánus tesz jót, könyörög érte, és ezért a szamaritánusok lakosságáért is.
ApCsel 8: 1-25-ben Lukács leírja a szamaritánusok közötti küldetést. Fülöp az apostol, aki elhozza Jézus evangéliumának örömhírét a szamaritánusoknak. Később Péter és János is Samariába mennek. Imádkoztak a szamaritánus keresztényekért, majd megkapták a Szentlelket is.
A bibliatudósok (Bouwman, Meier) szerint a szamaritánusokat annyira pozitívan írják le Lukács evangéliumában és az Apostolok Cselekedeteiben, mert konfliktus volt az ókeresztény gyülekezetben, amelyről Lukács ír. Jézusnak a szamaritánusokkal kapcsolatos pozitív kijelentései miatt Lukács megpróbálja ösztönözni a zsidó és szamaritánus keresztények kölcsönös elfogadását.
Az, hogy Jézus pozitívan beszél a szamaritánusokról, nyilvánvaló a zsidóktól kapott állításból. Azt hitték, hogy Jézus maga is szamaritánus lesz. Jézushoz kiáltottak: Néha rosszul mondjuk, hogy szamaritánus vagy és megszállott? Nem vagyok megszállva - mondta Jézus. Nem hallgat arról a lehetőségről, hogy szamaritánus lenne. (János 8: 48-49).
Források és hivatkozások
- Doeve, JW (1973). A palesztin zsidóság ie 500 és 70 között. A száműzetésből Agrippáig. Utrecht.
- Meier, JP (2000). A történelmi Jézus és a történelmi szamaritánusok: Mit mondhatunk? Biblica 81, 202-232.
- Bouwman, G. (1985). A szó módja. Az út szava. A fiatal egyház létrejötte. Baarn: Ten Have.
- Új Bibliafordítás
Tartalom
- Szamaritánusok
- A szamaritánusok egy bizonyos terület lakói
- A szamaritánusok mint etnikai csoport
- A szamaritánusok mint vallási csoport
- Szamaritánusok a Bibliában
- Szamaritánusok az Ószövetségben
- Szamaritánusok az Újszövetségben
- Szamaritánusok Lukács evangéliumában és az ApCsel
- Források és hivatkozások